26 éjszaka - Erotikus kalandok
17.
Csajozási és pasizási tanácsok
Ha nem azzal töltöttem volna az egész életemet, hogy távol tartom magamtól a
haszontalan érzelmeket, amelyek éppoly tehetetlenné tettek volna ebben, a
férfiak számára kitalált világban, mint az általam ismert nőket, valószínűleg
hamar pánikba estem volna. Még így is volt bennem egy bizonyos távoli, bizsergő
érzés, amely kikezdte nagy nehézségek árán megőrzött hidegvéremet. Ez egyfelől
bosszantott, másfelől viszont, őszintén be kell vallanom, érdekelt is. Dacára az
ellenérzéseimnek, kíváncsian vártam a pillanatokat, amikor munkaadóm megjelenik
mellettem, hogy elpletykálja legutóbbi szexuális hódítása történetét. Volt egy
időszak, amikor fizikai közelsége miatt csupán enyhe undort éreztem. Egy idő
után azonban az ilyen alkalmak egyre inkább borzongó, csiklandós örömet
jelentettek, amelyet csak komoly erőfeszítések árán voltam képes elrejteni.
Viszont keményen megfogadtam, hogy elrejtem.
Ahogy az is feltett szándékom volt,
hogy megnyerem a fogadást, amelyet olyan ostoba fejjel kötöttem. Anne,
mondhatnák, ha elég közeli ismerősök lennénk ahhoz, hogy a keresztnevemen
szólítsanak, hogyan képes egy ilyen értelmes, fiatal nő ilyen bután viselkedni?
Miért köt fogadást egy Steven Walling típusú emberrel? De most már mindegy, a
dolog megtörtént (büszke vagyok rá, hogy sosem borongok a múlton). Egyébként az
egyik legősibb ok miatt mentem bele a játékba: a pénzért.
Már azelőtt ismertem
munkaadóm hajlamait, hogy beléptem a vállalathoz, és csak azért fogadtam el az
állást, mert fejedelmi fizetéssel járt. Természetesen figyelembe vettem azt is,
hogy Mr. Wallingot a felvételnél nem pusztán az irodai gyakorlatom érdekli, de
úgy éreztem, képes leszek hivatalos szinten tartani a kapcsolatunkat. A
belépéstől számított első hat hónapban így is történt. Aztán jött a fogadás.
Abban az időben nem vezettem feljegyzést a beszélgetéseinkről, amely most igen
hasznos lenne, hogy leírjam ezt a különös folyamatot, így sajnos képtelen vagyok
szóról szóra felidézni a történteket.
Attól tartok, engem is legalább akkora
felelősség terhel, mint őt. Bár megdöbbentem azon, ahogy ágyról ágyra repked,
bevallom, bizonyos mértékig csodáltam is, hogy milyen könnyedén és elbűvölő
kedvességgel hajtja végre az újabb és újabb hódításokat.
Az én életem nem
különösebben könnyű, és azt hiszem, a legtöbb emberhez hasonlóan én is
lenyűgözőnek találtam azt, hogy betekintést nyerhettem azok életébe, akiknek
mindenük megvan, amit csak szemük-szájuk kíván. Nem mintha Mr. Walling nem volna
vonzó férfi. Éppen ellenkezőleg! Bár gyűlölöm bevallani, a vonzereje eredeti és
hiteles. És azt is bevallom, hogy úgy érzem, valóban örömét leli a rengeteg
nőben, akiket mániákus rendszerességgel az ágyába szédít. De nem emiatt vagyok
lehangolt.
Nem, ez a fajta gépies, végtelenített szexuális ismétléssorozat
csupán közömbösséggel tölt el. Inkább a kíváncsiságom, no meg a rendszeretetem
vezetett oda, hogy azt javasoljam neki, szervezze a kalandjait úgy, hogy
próbálja ábécé sorrendben megszerezni a nőket, a keresztnevük alapján A-tól
Z-ig. Ha a beszélgetésünk ennél a pontnál véget ért volna, most nem lennék ebben
a szorongatott helyzetben. De a munkaadómnak van egy szerencsétlen hajlama: néha
minden dologra kivetíti a sportban alkalmazott fogalmakat.
Mielőtt
megszólalhattam volna, felajánlotta, hogy megtriplázza a fizetésemet, ha nem
sikerül teljesítenie a feladatot hat hónap leforgása alatt. Bár, ahogy azt már
említettem, a fizetésem eleve magas, számológép nélkül is megállapítható, hogy
ennek háromszorosa már igen tekintélyes összeg. Pontosan ezért mentem bele a
játékba. Csak az utóbbi időben gondolkodtam el komolyabban azon, hogy milyen
következményekkel jár, ha veszítek. Ha ő nyer, az egyezség értelmében a díj én
magam vagyok.
Az lesz a huszonhetedik hódítása. Annak idején, amikor alkut
kötöttünk, úgy véltem, sokkal előnyösebb helyzetben vagyok. A feladat végső
soron csüggesztően nehéznek tűnt, bármennyire hatékony rábeszélő-képességgel
rendelkezik Mr. Walling. És ott volt még az egyik kikötés, hogy nem fordulhat
egyetlen korábbi partneréhez sem, és más nővel sem létesíthet viszonyt a fogadás
hat hónapja alatti időszakban. Biztosra vettem, hogy ez utóbbi feltétel
betarthatatlannak bizonyul egy olyan férfi számára, akinek két határidőnaplója
van.
Az egyik üzleti célokat, a másik a gyönyör céljait szolgálja. Hozzátenném,
bár gyakran felhív, hogy megkérdezze, vajon hová tette az üzleti naplót, azt
sosem hozza a tudomásomra, ha nem találja a személyes változatot. Ami a
legfontosabb: Mr. Walling megrögzötten lusta ember. Nem magamnak akarok
hízelegni, amikor azt mondom, hogy a vállalata igen nagy hasznot húz abból, hogy
én is szemmel tartom az üzleti tevékenységet. Azt feltételeztem (mint utólag
kiderült, tévesen), hogy az egész epizód úgyis kimegy a fejéből néhány nap
alatt, és a hat hónap leteltével emlékeztetem az eseményekre, továbbá
felszólítom, hogy háromszorozza meg a fizetésemet.
Különös módon, figyelemre
méltó céltudatossággal és elszántsággal vágott neki a ránézésre triviális
feladat teljesítésének, és ez erősen aggasztott. Bár a szóban forgó pénz
számomra nagyon sokat jelentett, ő maga gyakran sokkal komolyabb összegeket is
elvesztett, csupán mert lusta volt visszahívni valakit egy adott határidőn
belül. Már a kezdet kezdetén rám tört a balsejtelem, amikor láttam, milyen
gyorsan és sikeresen halad előre. Természetemből fakadó óvatosságom
figyelmeztetett, hogy jegyezzem fel az egyes állomásokat és őrizzem meg a
feljegyzéseket.
Most, ezekre támaszkodva beillesztek ide némi magyarázatot menet
közben előálló aggályaimról. Nem érzem magam elég idősnek ahhoz, hogy csóváljam
a fejemet a fiatalság esendősége miatt, de mégis megteszem. A Mr. Walling által
alkalmazott csábítási technika az volt ebben az esetben, hogy elvitte ebédelni
az ifjú hölgyet, és elmagyarázta neki a fogadásunkat, továbbá kifejtette, hogy a
hölgy hogyan segíthetne neki. Úgy tűnik, a nyílt megközelítés megnyerte a
kislány tetszését, és felülkerekedett az önbecsülésén. Lehet, hogy a mamája még
el sem engedte volna az esti moziba, viszont ők ketten korántsem a
rendeltetésnek megfelelő célra használták a lány munkahelyén az öltözőfülkét.
Az
események alábbi leírása teljessé teszi a mesét. A Brooks Brothersnél kiépített
öltözőfülkék jóval nagyobbak, mint a más helyeken megszokottak, de még így sem
nevezhetők tágasnak. Szerencsére az ajtókat belülről is bezárhatta a vásárló. A
szűkös hely eléggé kényelmetlen lett volna két, a padlón fekvő, erőteljes
mozgássorba bonyolódott ember számára. A szobácskákat azonban keskeny fapadokkal
bútorozták be, amelyekre az ember a ruháit teszi átöltözéskor. Abigail és én
egészen másra használtuk a berendezést. A ruháinkat szerteszét szórtuk a padlón,
az apró padot pedig mi magunk foglaltuk el.
Én a kemény fán ültem, Abigail pedig
rajtam. A hátát fordította felém, kissé előrehajolt, és a térdeimre
támaszkodott. A felsőteste köré fontam a karjaimat, a tenyerem a mellére tapadt,
és féktelenül ágaskodó farkam mélyen behatolt édes, forró testébe. Ebben a
helyzetben mindketten láthattuk magunkat az ajtóra szerelt, hatalmas tükörben.
Meg kell mondjam, a lány gyönyörűséges, lassan emelkedő-süllyedő testének
látványa igen jótékonyan hatott a vágyamra.
Abigail is élvezhette a dolgot, mert
amikor először elérkezett a csúcsra, a szájára kellett tapasztanom a tenyeremet,
hogy elfojtsam a sikolyát. A második alkalommal már szembefordult velem, és
szenvedélyesen csókolóztunk, így gyönyörének kiáltásait az ajkam tompította le.
Az én nyögésemet meg az övé. Úgy éreztem, Steven össze akar zavarni a bőkezűen
adagolt részletességgel. Esetleg az volt a szándéka, hogy felizgat vele?
A
kérdés makacsul zsongott a fejemben, dacára annak, hogy szabadulni akartam tőle.
Mindenesetre Abigail nem csupán az első mérföldkő szerepét töltötte be, ő
szolgáltatta a másodikat is. Majdnem. Talán akkor döfött belém először az
aggodalom, amikor munkaadóm a második napon bejelentette, hogy máris
bebiztosította a második győzelmét, amely megszólaltatta jogászi énemet. Hadd
magyarázzam meg. A lelkiismeretem még mindig nem nyugodott meg teljes mértékben,
mert kizártam az Abigail által biztosított barátnőt. De nem is bánt
különösebben.
Végső soron egy adott keresztnévhez számtalan becenév társulhat.
Példának okáért, egy Theresa nevű hölgyet hívhatnak akár Betshebának is a
barátai, csak mert az egyetemen egy Dávid nevű fiúval járt. Nem bántam, hogy
makacsul ragaszkodtam ehhez a szabályhoz, amelyet kezdettől fogva egy gyerek is
magától értetődőnek vélt volna, de igenis kezdtem aggódni, hogy Steven olyan
gyors léptekkel halad előre.
És kevés hasznom származott abból is, hogy az
előzőhöz hasonló gyorsasággal elintézte Belindát, a társasági pillangót, akivel
Monte-Carlóban bújt ágyba. Megtudtam, hogy az ő esetében még kevesebb udvarlásra
volt szükség, mint Abigailnél. Úgy festett, Steven puszta betoppanása elegendő
volt mindkettejük számára, hogy a megfelelő hangulatba kerüljenek, ahogy az
kiderül az alábbi idézetből:
- Olyan jó újra látni téged, Steven - mondta széles
mosollyal.
- De csak egy pillanatra sikerült elszabadulnom. Még a háziasszonynak
is ki kell mennie néha a mosdóba… De nem hagyhatom sokáig magukra a vendégeimet!
- Akkor ne vesztegessük az időt - intettem, és lehúztam a cipzárt a nadrágomon.
- Olyan gonosz vagy! - mondta pajkosan.
- De igazad van!
- Azzal felemelte a
szoknyáját, és alányúlt, hogy lehúzza a bugyiját.
- Nem fogjuk vesztegetni! Ó,
Steven! - kiáltotta, amikor megpillantotta máris kemény, de egyre csak növekvő
péniszemet.
- Istenkém, remélem Geoffrey nem fog keresni! Ó, a romantika! Steven
Walling igen találékony férfi. Be kell vallanom, a maga módján még
tiszteletreméltó is. A Christine-nel esett találkozóról szükségtelen többet
megjegyezni annál, hogy megtörtént. Sokkal érdekesebb az eset, amelyik - ahogy
mondani szokták - nem jött össze. Ki merem jelenteni, eszelősnek tűnik az a
könnyedség, ahogy ide-oda röpködött Monte-Carlo és Amerika között. Nem beszélve
a repülés közben történt románcról, amikor hajszál híján olyasmit követett el,
ami miatt a világ valamennyi bírósága nekem ítélte volna a győzelmet. Hirtelen
egy kifutópályán, egy repülőgépen találta magát, aztán a gép mosdójában, egy
utaskísérő társaságában, akiről kiderült, hogy a neve nem Catherine, hanem
Katherine.
Még azt is be kell vallanom, egészen lenyűgözött Steven akaratereje,
hogy képes volt visszautasítani egy ilyen készséges partner ajánlkozását,
továbbá az őszintesége, amellyel bevallotta, milyen közel került ahhoz, hogy
végzetes hibát kövessen el. Talán egy kicsit kicicomázta a történetet, de szó
szerint azt ismétlem, amit nekem mondott: Lassan végigsiklott a testemen,
szándékosan hozzám dörzsölte a mellét. Végül letérdelt elém a padlóra.
- Hát
nézzük! - mormolta, és lerántotta a sliccemen a cipzárt. Ó, uram, mit kell
kiállnom! - villant át az agyamon.
Talán… ha hagyom, hogy csak ő…
Vajon az is
számít, ha a tulajdonképpeni aktus nem jön létre közöttünk? Elszántan - és
kétségbeesetten - győzködtem magam, hogy nem, nem számít. A lelkesen matató
ujjak rátaláltak vadul ágaskodó hímvesszőmre. Kihúzta a nadrágomból, felé
hajolt, és…
- Nem! - hörögtem. Valahogy sikerült kissé elfordulnom. A kezemmel
eltakartam a férfiasságomat, majd gyorsan visszatettem a helyére és fel
rántottam a cipzárt. Legnagyobb csodálatomra, ez a jelenet nem zárta ki Mr.
Wallingot Katherine szemében a szóba jöhető partnerek közül, amint az hamarosan
kiderült. A munkaadóm rövidesen bepótolta az elvesztett időt Christine-nel,
méghozzá olyan hamar, hogy a kudarc szóba se jöhetett. A becsülete pillanatnyi
felvillanása, és az érzés, hogy előkelő ellenfélként kezel, kissé pirosra
festette az arcomat. Számomra is úgy tűnt, hogy kissé tényleg megérintett a
vágy, mégis töretlen volt a meggyőződésem. Megosztottam munkaadómmal a
legintenzívebb fizikai tevékenységekkel szembeni ellenérzéseimet, melynek
részben az az oka, hogy a tevékenységet végzők hajlamosak érzelmileg túlságosan
is felizgulni.
Nehezen hittem el, hogy a gondviselés éppen akkor sodorta Mr.
Walling útjába a nyugati félteke legfelizgultabb hormonbombáját, amikor az
illető keresztneve pontosan megfelelt a céljainak. Mégis ez történt. Steven
éppen egy Deborah nevű hölgyet keresett, amikor összeakadt azzal a gőzhengerrel.
A csábítás sokkal inkább a hölgyön múlott, mint rajta. Ő csupán kivárta, hogy
kihasználhassa a hölgy kezdeményezéséből fakadó előnyöket. Egy mérkőzés
megnyerése szemlátomást olyan mértékű szexuális izgalmat váltott ki a nőből,
hogy boldogan vetette magát az útjába akadó első férfi nyakába. Ebben az esetben
történetesen Steven Walling volt az a férfi. Amikor szétváltunk, mindketten
levegőért kapkodtunk.
- Olyan jó, amikor győzök! - lihegte.
- Nem érdekel más.
Szeretkezzünk egy nagyot, jó? Most, jó?
- Részemről oké! - ziháltam, és ismét
megragadtam. Le akartam dönteni a járólapokra, de nekitámasztotta a hátát a
falnak, hogy kikerüljön a spriccelő víz alól, és engem is magával rántott.
Szorosan átölelte a nyakamat, a levegőbe lendítette és a derekam köré fonta a
lábait, mintha fel akarna mászni rám. Megmarkoltam feszes popsiját, kissé
felemeltem, hogy segítsek neki addig, amíg sikerül egymáshoz kapcsolni a
testünket. Ügyesen, egy kéjes sikoltás kíséretében beleereszkedett mereven álló
férfiasságomba, aztán azok a csodás lábak még nagyobb erővel szorítottak.
Azt
kell mondjam, amikor Steven megosztotta velem ezeket a részleteket, feleslegesen
közel hajolt és igen halkan beszélt, így lehetséges, hogy nem fogtam fel minden
szavát kristálytisztán. De csak lehetséges! Voltak olyan időszakok, amikor az
ellenfelem előmenetele, és a tervei meghiúsítására tett (meglehetősen
visszafogott) erőfeszítéseim kezdték magukra ölteni egy sakkjátszma jellemzőit.
Ebben a játékban sokkal hatásosabb, ha a játékos pszichikai akadályokat gördít
az ellenfele útjába, mint valódiakat. Sosem kötöttem ki, hogy a Betty nevű
hölgy, bármennyire is elfogadhatatlan volt B - betűsként, ugyanígy
elfogadhatatlan Elizabeth-ként.
Csupán azt sugalltam, hogy meglehetősen
sportszerűtlen viselkedés lenne egy olyan férfi részéről, akit a múltban annyi
nő részesített a kegyeiben, ha felmelegítené korábbi kapcsolatait abból a
célból, hogy elérje a saját maga által kitűzött célt. Azt is tudomására hoztam,
hogy az efféle ismétlés nem öregbítené túlzottan a hírnevét. A vezérelv további
erőltetését a lelkiismeretére hagytam, ami az események során hatékonynak
bizonyult. Ugyanakkor a lelkiismeret nem akadályozta meg abban, hogy kihasználja
a Betty/Elizabeth-hel való viszonyát, akiről kiderült, hogy hasonlóan
barátságosan viselkedik egy másik, E betűs hölggyel, Ednával.
Az események során
Elizabeth többet is kapott, mint a meglehetősen kétségesnek mondható
sikerélményt, ami abból származhatott, hogy ő ajánlotta barátnőjét Steven
figyelmébe. Betty hanyatt feküdt a szőnyegen. Edna fölé hajolt, és lassú,
nyalakodással és csókolgatással fűszerezett útra indult. A melleknél kezdte,
majd az élvezetet elnyújtva, lassan haladt a has felé, aztán még lejjebb, a
lángvörös háromszög irányába. Végül annál is lejjebb merészkedett. Betty vadul
nyögdécselt. Felemelte a lábait, és izmos hasát összehúzva feltolta az
alsótestét, hogy Edna keresgélő ajkai rátaláljanak a célpontjukra.
Mindenesetre
elég annyit mondani, hogy Steven sikeresen teljesítette a feltételeket azzal,
hogy megmaradt a soron következő betűnél, mivel kizárólag Ednával került
kapcsolatba. Gondolatban számtalanszor lejátszottam magamnak a jelenetet, hogy
teljesen kielégítőnek találjam a tényt, és azon kaptam magam, hogy meglehetősen
elégedett vagyok az események alakulásával. Ha Mr. Wallingnak sikerült is
lenyűgöznie néhány figyelemre méltó lépésével, mialatt végigsöpört a női
populáción, a következő sakklépésem határozottan hátrányomra szolgált. Először
is az lepett meg kissé, hogy elfogadott egy televíziós műsorba szóló meghívást.
Az is meglepett, inkább többé, mint kevésbé, amikor rájöttem, hogy ezt a műsor
házigazdájának neve miatt tette. Fern Forrester, a maga felszínes módján igen
vonzó nő, de széles körben ismert dolog, még a magamfajta emberek számára is,
akik nem törik magukat az efféle információkért, hogy az illető hölgy sekélyes,
önimádó és cseppet sem érdekes személyiség, akit a sekélyes, önimádó és cseppet
sem érdekes televíziós ipar termelt ki. Mindazonáltal Steven a szokásos
hatékonyságával tört előre és gyorsan elérte a célját.
A zavar leghalványabb
jele nélkül mesélte nekem a történetet. Volt egy olyan érzésem, hogy az a nő,
akivel intim viszonyba került azon a délutánon, másnap már a nevét sem tudta
volna felidézni. Mr. Walling elég részletesen írta le a történteket. íme egy
rövid ízelítő: A tükörképét figyelve tekergetni kezdte a csípőjét. A magam
részéről azzal járultam hozzá a közös élvezethez, hogy fel-alá pumpáltam az
alsótestemet. Fern is ráérzett és lassú mozgásba kezdett. Ritmikusan emelkedett
és süllyedt.
- Nézd, nézz oda! - sikoltotta.
- Kefélek! Kefélek veled! Ó, óó!
Nézd, milyen gyönyörű! Tényleg gyönyörű volt a vadul vonagló, fénylő test, a
reszkető mellek. Pompás belső combja teljes hosszában kitárulkozott előttem.
Átkaroltam a testét, megfogtam a mellét, és finoman megdörzsöltem a
mellbimbóját. A másik kezemet végigcsúsztattam izmos, lapos hasán, és
végigsimítottam az ágyékát. Amikor megérintettem az apró rózsabimbót, élesen
felszisz-szent és felnyögött. Azt hiszem, ezúttal azért fejtegette hosszan az
együttlét apró részleteit, hogy féltékennyé tegyen.
Micsoda ostoba ötlet! Ha
olyan nőre akarja elpazarolni az energiáját, aki még csak tudatában sincs annak,
hogy ki is ő, ami engem illet, szabadon megteheti! Meglepett az az állandó
kitartás, amelyet munkaadóm a feladat teljesítése közben mutatott. A
beképzeltség és az önáltatás azt sugallta, hogy tényleg szeretne intim viszonyba
kerülni velem, de nem voltam hajlandó elfogadni ilyen híresen megbízhatatlan
tanácsnokok javaslatait.
Akkor hát miért ez a lelkes hajsza? Végső soron ő egy
olyan férfi, akinek több hölgy kegyét volt szerencséje élvezni, mint Anglia
királyainak együttvéve, Hódító Vilmostól napjainkig. Úgy döntöttem, ezt a
kérdést nyitva hagyom. A munkaadóm következő áldozata együttérzést keltett
bennem. Amikor előállt a történettel, elsősorban az erényét hangsúlyozta, mert
ellenállt Ginger, a parti házigazdája által fizetett kéjhölgy csábításának.
Ugyanakkor mellőzte a házigazda hitvesének erényeivel kapcsolatos
következtetések levonását. Ami leginkább magára vonta a figyelmemet - sőt
felkeltette az együttérzésemet -, az nem a gyorsaság volt, ahogy Grace-re
cserélte Gingert, hanem Grace furcsa vágya, hogy elcserélje az életét
Gingerével. Biztosra veszem, ha tudta volna azt, amit én tudok - nem számít
honnan - a Ginger-félék életéről, gyorsan felhagyott volna a különös, az
unatkozó gazdagok köreiben olyannyira elterjedt vágyálmokkal. Elvártam volna
Steventől, hogy viszonzásul több részvétet érez a boldogtalansága miatt, és
kevésbé törődik a saját, ostobán alkalmazott büszkeségével, miszerint sosem
fizet a testi együttlétért. Mindamellett sem a büszkeség, sem pedig a részvét
nem akadályozhatta meg, hogy elérje a szokásos eredményt.
- Miért csinálnál
ilyesmit? - kérdeztem. Az ajka ismét elvált tőlem.
- Az élmény kedvéért -
közölte, és forró csókot nyomott kicsi Steve fejére.
- Úgy unatkozom!
-
Emellett, máris szajha vagyok. Nagyon jól tudod, hogy a pénzéért mentem hozzá
Russelhez.
- Az nem ugyanaz - tiltakoztam erőtlenül. Megint a szájába vett és
kéjesen felnyögött. Behunytam a szememet és kissé meginogtam.
- Ezzel egy
vagyont keresnél - nyögtem, és átadtam magam az ajka okozta élvezetnek.
Mindenképpen Steven javára szól, hogy elmesélte a különös átváltozás valamennyi
részletét. Bizonyára aggódott miatta egy kicsit. Ha csak egy bizonyos
szempontból nézem a dolgot, kijelenthettem volna, hogy elveszítette a fogadást,
mivel fizetett egy nő kegyeiért. Ugyanakkor úgy véltem, az adott körülmények
között, a rendelkezésére álló lehetőségek közül a helyes utat választotta.
Bár
alaposan megdicsértem munkaadóm becsületét, kétségek között vergődtem, amikor
közölte velem a következő, célpontnak kiszemelt hölgy nevét. Egy ragadozó
hevességével vetette magát Heatherre, de úgy látszott, ezúttal kudarcot vall. A
következő néhány nap során alig jelent meg az irodában, és amikor ott volt,
mogorván és zárkózottan viselkedett. Feltételeztem, hogy Heathernek esze ágában
sincs együttműködni, és a lelkem szárnyalni kezdett. Gyakorlatilag ez volt az
első alkalom, hogy úgy tűnt, olyan akadályba ütközött, amely megakadályozza,
hogy a rendelkezésére álló hat hónap alatt befejezze az ábécét.
A kiválasztottja
szemlátomást igen vallásossá vált. Ahelyett, hogy másik célpontot választott
volna, kidolgozott egy bonyolult aknamunkát, hogy diszkreditálja Jourdemayne
tiszteletest, a spirituális szülészt, aki Heather újjászületésénél bábáskodott.
Már éppen kezdtem elengedni magam, hogy élvezzem a reményt. Úgy véltem, a
férfiakra oly jellemző makacssága bizonyul az Achilles-sarkának. Aztán
váratlanul frissen és vidáman jelent meg az irodában. A hangulatváltás okaként
egy vallásos élményt jelölt meg. Az éjszakát egy ifjú hölgy ágyában töltötte,
akit a roppant valószínűt-lenül csengő, Hittel Áldott Mary névre kereszteltek a
születése pillanatában. Nyilvánvaló kíváncsiságom ellenére, csupán szűkszavú
beszámolót kaptam az eseményekről, az alábbiak szerint: Mary tényleg megörült,
amikor meglátott, és bár mindketten sajnáltuk, hogy a nővére nem vesz részt a
találkozón, kimeríthetetlenül mohónak, leleményesnek és sportosnak bizonyult.
Fennállt a lehetőség, hogy a tapasztalata a Jourdemayne tiszteletes társaságában
folytatott tanulmányokból eredt, de őszintén szólva kételkedtem ebben.
Sokkal
valószínűbbnek tartottam, hogy a lány született tehetség. Hogy stílusosan
mondjam, isteni ajándék. Mr. Walling ezzel túljutott az ábécé harmadán,
mindössze hat hét leforgása alatt. Én pedig baljós gondolatok közepette, tűkön
ültem az irodában, hogy vajon mit tartogat számomra a jövő. A végzet - a jó ég
tudja miért - biztonságos életutat szánt Steven Wallingnak. Arra a
következtetésre jutottam, hogy a fogadás megnyeréséhez kizárólag olyan
bonyodalmakban reménykedhetek, amelyek teljesen függetlenek a nőktől. Úgy
éreztem, munkaadómat csakis szoknyabolond hajlamai állíthatják meg.
Ezért
kezdtem bizakodni, amikor egyik pillanatról a másikra rengeteg időt töltött egy
régi barátnőjével, Phyllisszel, akinek kezdőbetűje az adott pillanatban még
igencsak messze esett. Mr. Walling mindenképpen meg akarta őrizni a barátságot
arra az időre, amikor nyer, vagy esetleg veszít, hogy akkor újra kezdhesse a
régi szokásokat. Az én butuska álomvilágom váratlanul darabokra hullott, amikor
kiderült, hogy egy harmadik személy is részt vesz a játékban. Ez Irene volt, a
Phyllist meglátogató unokahúg, aki megjelenése pillanatában máris Steven Walling
célkeresztjébe került. Elég annyi, hogy nem sok idő kellett és arról informált,
hogy a fiatal nő megadta magát, méghozzá festői körülmények között, a
Szabadság-szobor tetején, mialatt a látványban gyönyörködtek.
Szorosan mögé
léptem, villámgyorsan letoltam magamról a nadrágot és az alsónadrágot, és
hagytam, hogy a bokámra rogyjanak. Nem volt különösebben elegáns dolog, de ezzel
abban a pillanatban egyikünk sem törődött. Irene hangosan felhördült, amikor
finoman körbetapogattam a teste lágy, nedves nyílását, majd lassan becsúsztattam
rajta a hímtagomat. Egész idő alatt édes, lassan erősödő gyönyörben volt
részünk. A kezem utat tört magának a blúza és a melltartója alatt, amíg rá nem
akadt a mereven álló mellbimbóra, miközben Irene lassú, érzéki ritmusban
ringatta a csípőjét. Még soha életemben nem láttam ennyire szépnek a New York
feletti égboltot. Talán azt a benyomást keltettem benne, hogy hűvös vagyok és
szenvtelen.
Ez tévedés! Ugyanakkor mélyen hiszek abban, hogy külön kell
választani a gyönyört és az üzleti dolgokat. Ebből következik, hogy ki merem
jelenteni, hogy a fenti jelenet következtében - csupán egyetlen pillanatra arra
gondoltam, hogy talán mégsem lesz jóvátehetetlen katasztrófa, ha elveszítem a
fogadást. A pillanat elmúlt, remélem anélkül, hogy meglátszott volna az arcomon,
mi jár a fejemben és megkettőztem az elszántságomat a győzelemre. Nem állítom,
hogy én javasoltam a következő kihívást, amelyet biztosan leküzdhetetlennek
véltem, és reméltem, hogy lefoglalja Stevent egy hosszú, terméketlen időszakra.
Néhányszor hangosan elismételtem a nevet azokban a pillanatokban, amikor a
munkaadóm fogékonynak tűnt, és minden egyes esetben kihangsúlyoztam a keresztnév
kezdőbetűjét. A csalétek hatékonynak bizonyult, én pedig elfojtottam a
diadalittas érzést. És, hogy jól tettem, azt a fejlemények igazolták. A
beteljesülés, amit leírni készülök, komolyan elgondolkodtatott, hogy létezik-e
valami, ami megállíthatja a folyamatot. Napjainkban, a férfiak korában egy
Steven Walling típusú, égi adományokkal megáldott férfi könnyedén jut szexuális
kielégüléshez. Nem vártam, hogy a készséges partnerek elérhetősége lesz a
veszte, sokkal inkább hittem abban, az erőfeszítésektől való, természetéből
fakadó idegenkedése fogja megakadályozni, hogy tartsa magát a hat hónapos
határidőhöz.
Így aztán, amikor bejelentette, hogy szándékaiban áll elcsábítani a
világ legismertebb nőjét, aki nagyrészt a zárkózottságáról volt híres, alaposan
meghökkentem. Meglepett, hogy önként megnehezíti a dolgát, továbbá, hogy
rengeteg értékes időt áldoz egy hosszadalmasnak ígérkező, és minden bizonnyal
hiábavaló ostromra. Megdicsértem magamat, mivel valóságos csoda volt a
részemről, hogy elfojtottam az érzelmeimet, amikor nagy élvezettel a tudomásomra
hozta az első találkozójukon elért sikerét. A kezem rezzenéstelen maradt,
miközben a részleteket ecsetelte, de azt hiszem, a szívem majdnem kiugrott a
helyéről, főleg ennél a résznél:
- Meztelenül akarom - szóltam -, vegye le a
harisnyáját!
Kissé megrázta a fejét. Aztán behunyta a szemét. Aztán a szoknya
alá nyúlt, a dereka környékén, és lehúzta magáról a harisnyát. Jobbra-balra
csavargatta a csípőjét, hogy kitornázza magát a finom anyagból. Aztán
végiggördítette a lábán és végül a kocsi padlójára dobta.
- Elképesztő -
suttogtam halkan. Kinyújtottam a kezemet és a combjára tapasztottam a
tenyeremet.
Kicsit megugrott, de meg sem próbált tiltakozni vagy menekülni.
-
Miért csinálom ezt? - kérdezte halkan.
Tényleg, miért csinálta? A fogadás
szempontjából csak az a fontos, hogy megtette, így a többire boruljon a feledés
fátyla! Miután Steven Walling befejezte a szentségtelen rózsafüzér első
dekádját, az ember azt várta volna, hogy megáll, és szünetet tart, hogy rendezze
sorait. Csakhogy ez nem vallott volna rá.
Percnyi pihenés nélkül, ismét a dolgok
sűrűjébe vetette magát, méghozzá kíméletlen hatékonysággal. Mr. Walling
megszokottan részletes leírását tekintve nem mondanám, hogy Katherine
visszafojtott lélegzettel várt rá az első találkozásukat követően. Sőt, igen
kevéssé hatotta meg, hogy hősünk a kedvéért Monte-Carlóba repült abból a célból,
hogy ismét megrohamozza a hölgy kissé talán megkérdőjelezhető erényeit.
Erre
Katherine azzal reagált, hogy véget vet Steven hölgyeket boldogító karrierjének,
nélkülözhetetlen függelékének eltávolításával. Mivel a fogai közé kapta a fent
említett függeléket, a fenyegetést komolyan kellett venni. Ez néhány eléggé
csiklandós perchez vezetett, amelynek során Stevennek minden vonzerejét be
kellett vetnie, hogy megőrizze férfiassága sértetlenségét. Soha, senki sem hálás
az Úrnak az apró kegyeiért, így úgy döntött, nem éri be azzal, hogy épen
megmenekült, hanem beteljesíti a hódítást is. Mint mindig, Walling behízelgő
modora és személyisége győzedelmeskedett, és sikerült a kaszinó mosdójába
csalogatnia a lányt.
Amikor a fogadásunk véget ér, fel kell tennem neki néhány
keresztkérdést, hogy miért vonzódik annyira a vécékben történő paráználkodáshoz.
Egymásba kapaszkodva, egyre gyorsabban mozogtunk. A lány hozzám préselte magát,
és ismét csókolóztunk, hogy elfojtsuk a zihálásunkat és nyögéseinket, bár nem
tudtam milyen sikerrel. Különösen akkor nem, amikor megéreztem, hogy a teste
görcsösen összerándul az enyém körül. Katherine eljutott a csúcsra, én pedig
azon töprengtem, hogy nekem mennyi időm lehet hátra. Mint kiderült, egyetlen
másodpercem sem maradt. Ha a gyönyörünk hangjait hallotta is valaki a fülkén
kívül, senki sem tett róla említést. Monte-Carlo, bizony, nagyon civilizált
hely. Én is ki merem jelenteni.
Rászánva magam, hogy felkészülök arra az esetre,
hogy elvesztem a fogadást, rádöbbentem, milyen keveset tudok munkaadómról. Az
öccséhez, Henryhez fordultam, hogy pótoljam a mulasztást. Váratlanul jött, de
jólesett látni, hogy Stevenben felgerjedt a féltékenység, amikor a figyelmem Henry felé fordult. És én semmit sem tettem, hogy lecsillapítsam ezt az érzést.
Nos, talán nem csupán hagytam, hadd vergődjön a téves értelmezés csapdájában, de
egy kicsit még rá is segítettem. A zöld szemű szörnyeteg tombolása egyfelől egy
tökéletesen ártatlan, a testvére társaságában elfogyasztott vacsorához vezetett
(melynek során hozzájutottam a kívánt információkhoz), másfelől a kínai étterem
tulajdonosának kegyeit is sikerült elnyernie:
Az asztal kicsi volt, de
szerencsére erős. A testünk minden gond nélkül összeforrt. Li Mai a levegőbe
emelte finom, formás lábait és összekulcsolta őket a hátamon. Hosszan,
elmélyülten és igen kellemes körülmények között kutattam a Kelet titkait, bár a
szavak, amelyeket Li Mai a fülembe kiáltozott, határozottan angolul szóltak. A
testvéri vetélkedés gyötrelmei lehet, hogy nem fékezték Stevent, de be kell
vallanom, nagyon jótékony hatást gyakoroltak a hiúságomra.
Jól szórakoztam,
amikor megtudtam, hogy Steven Walling szexuális kalandjai kudarccal kezdődtek.
Nem az ő hibájából történt, és nem is partnere ellenállásán múlott a dolog,
hanem azon, amin számos kamasz kénytelen átesni. A lány szülei rajtakapták őket
és pokollá tették a kapcsolatukat. Valami perverz indíttatástól hajtva Steven
elhatározta, hogy ezt a csorbát ki kell köszörülnie. Talán továbbra is
küszködött határozott javaslatommal, hogy csak olyan nővel van joga hancúrozni,
akiben korábban még nem lelte gyönyörét. De ez csak azután történt, hogy még a
szokásosnál is könnyebben sikerült elérnie a célját, és rájött, hogy Marcia
miért volt olyan készséges. Gimnáziumi szerelméből prostituált lett.
- Marcia,
szeretlek! - ziháltam. Ezt mondtam akkor, a sürgető vágy forróságában, egyik
kezem a mellén, a másik a szoknyája alatt, és ezt mondtam most is.
- Ó, én is
szeretlek - lihegett Marcia.
- Ó, Steven!
- suttogta, amikor a kezem rátalált a
selyem fehérneműn átütő lágy nedvességre.
- Ó, annyira felizgatsz! Az egész
történeten végighúzódó szenvedély miatt közelebb éreztem magamhoz Steve
Wallingot, mint korábban bármikor. Megint rám tört a pillanatnyi zavar, hogy
vajon tényleg minden erőmmel győzni akarok-e? Éppen két hónap telt el azóta,
hogy átdöccent a csúcson, és kezdett lefelé rohanni a völgybe, menet közben
átszáguldva az ábécé felén. A felső tízezer közismerten laza erkölcsökkel
rendelkezik.
Érdekes lett volna, ha a fogadás kezdetén felállítunk egy szabályt,
miszerint munkaadóm csakis ebből a körből szemelheti ki az áldozatait, bár
kétlem, hogy ezzel nehezebbé vált volna a feladat. Csakugyan figyelemre méltó,
hogy valahányszor dúsgazdag hölgyek felé közeledett, igen kevés ellenállásba
ütközött, még a titokzatos J hölgy esetében is. Ez alól a társaságkedvelő Nancy
sem volt kivétel. A tény, hogy férjnél van, cseppet sem tartotta vissza. Éppen
ellenkezőleg, a maga módján még hűséges is volt, mivel csupán annyit kért, hogy
a férje nézhesse kettejük összecsapását. Meg persze, hogy a végén ő is
beszállhasson…
A házibaráttal együtt. Arnold szétnyitotta a nadrágját és
elővette. Megpróbáltam Nancyre koncentrálni. A teste mozgása folyamatosan
stimulált, így állandó, intenzív gyönyört éltem át, mialatt az éppen általa
életre hívott, zavaró tényezők megakadályozták, hogy a csúcsra érjek. Körülbelül
ez volt a legfurcsább érzés, amit valaha is megtapasztaltam egy szexuális
együttlét során. A jelek szerint Mr. Walling tapasztalatai sem terjednek ki
mindenre. Ha munkaadóm megtanult valamit szeszélyes kalandjai során - márpedig
remélem, megtanult -, akkor azt, hogy valószínűleg nem léteznek új csábítási
technikák. Talán egyszer ráébred arra, hogy ez a játék fabatkát sem ér, ráadásul
a soron következő esetben kitette magát a valódi, fizikai veszély kockázatának
is.
Megakadt a szeme az afrikai szépségen, és mindent elkövetett annak
érdekében, hogy megszerezze magának. Ebben az esetben a veszély nem a kudarcból,
hanem a sikerből származhatott volna. A lány meg volt győződve arról, hogy
Stevent csupán a származása érdekli, mindazonáltal belement a játékba, noha nem
annyira az élvezet kedvéért, sokkal inkább egy másik szeretővel szemben érzett
gyűlöletből. A düh, amit a lány Stevenre zúdított a szerelmeskedésük előtt,
alatt és után, össze sem vethető mindazzal, amit a régi szerető ajánlott arra az
esetre ha még egyszer együtt látja őket.
Nem hinném, hogy Steven akarná. A teste
ide-oda tekergőzött a fotelban. A lágy combok két oldalról a fejemhez szorultak.
Alig kaptam levegőt, de abban a pillanatban csakis a teste kipárolgására volt
szükségem. Csókolgattam, és ő egyre erősebben vonaglott. A feneke a levegőbe
emelkedett, a lábai vadul remegve szorították az arcomat.
- Gyerünk, te fehér
szemétláda, ne állj le, te fehér rohadék, te kibaszott fehér, most… most… fehér
fiú… Most!” Életben maradt, nem beszélve az újabb, a kalapja mellé tűzött
tollról. (A kalap kezdett egy indián tolldíszhez hasonlítani.) Fogott egy taxit,
hogy ismerős környékre vitesse magát, aztán elmesélte nekem az eseményeket.
Kijelenthetjük, hogy az egész zűrzavarért Phyllis Dilseyt terheli a felelősség.
Azt hiszem, világosan látszik, nem vagyok féltékeny típus, de nem szerettem
látni, hogy Mr. Walling az üzlet helyett érdemtelen dolgokkal tölti az idejét.
így aztán könnyen provokálható voltam azon a végzetes reggelen, amikor a
fogadásunk megköttetett.
Aznap reggel tényleg ki kellett rángatnom az ágyból, a
fent említett Mrs. Dilsey mellől. Ez megmagyarázza, hogy miért hagytam magam
belevinni egy ilyen kockázatos kalandba. Hozzá kell tenni, hogy a hölgy
állandóan a környéken sertepertélt és a forró éjszaka megismétlését várta, így
önök is bizonyára megértik bosszankodásomat, amikor Steven felfedte a szándékát,
miszerint teljesíteni kívánja a hölgy óhaját.
A beszélgetésbe hosszú szünetek
vegyültek, mivel nem állt szándékomban kinyilvánítani, hogy milyen mérges vagyok
amiatt, ami véleményem szerint az egyezségünk szellemiségének elárulása volt.
Hallgatásom odáig juttatta, hogy majdnem kudarcot vallott. Nem mintha a
beszámolójából szereztem volna erről tudomást. Az ő részéről - akárcsak az
enyémről - a hallgatás mindennél ékesebben szólt. Hosszú odisszeánk kezdete óta
először történt meg, hogy csupán biztosított arról: elérte a célját.
A
tapasztalatom szerint (és ne törődjenek azzal, honnan származik) ez csak
egyetlen dolgot jelenthetett. Bizonyára némi nehézséggel találta szemben magát a
szokásos akrobatamutatvány előadása közben. Azt is mondhatnám, bizonyára kemény
volt a helyzet, de ez félreértésre adhatna okot. Ezt a visszatekintést
befejezve, úgy vélem, immár sokkal kevésbé aggódok az esetleges győzelméből
fakadó kilátások miatt, mindazonáltal nem természetem a harc nélküli feladás. Ha
a tisztességem és becsületem feladása nélkül áthúzhatom a számításait, meg fogom
tenni.
Ugyanakkor, ha az a sorsom, hogy elvesztem a fogadást, remélem, képes
leszek méltósággal szembenézni végzetemmel. Olyan könnyű volna megkeseríteni a
győzelmét (feltéve, ha eléri, mert továbbra is reménykedem a győzelmemben)
azzal, hogy kinyilvánítom, elsősorban én is ezt akartam. De önök, kedves
olvasók, nem hagyják magukat elbolondítani, ugye?